Hozzászólások | Szólj hozzá! | Rovatok és keresés
Ervin cikke a Művház rovatból, 2003. szeptember 2. kedd, 12:02 | 4 hozzászólás
Augusztus 20. van, de már csak néhány percig. A tűzijáték rakétái emléket sem hagytak maguk után a budapesti éjszaka egén. A füstfelleg eloszlott, a figyelő tömeg fel, az utána hazaigyekvő, kétségbeesetten tülkölő gépmenet szét.
Ami engem illet, felnőtt férfiúi mivoltomat súlyosan meghazudtolva, fél éven belül másodszor szorongok éjfélkor, buta vigyorral arcomon a Duna Plaza mozijának előterében.
Arnold is back.
A T3-ra nem volt egyszerű jegyet venni. Magára valamit adó mozirajongóként alapértelmezésben az angol eredeti kiadást kerestem, hiszen nem Gáti Oszkár stájer akcentusára voltam kíváncsi. A MOM Park mozijában megnyugtattak, hogy náluk csak azt vetítik, majd eladtak nekem 10 jegyet a magyar változatra. A jegyen található (Sz) kód alapján még idejében lelepleztem őket, majd átsuhantunk a Plazába. Ott rafináltabbak voltak: a jegyre jól láthatóan rányomtatták, hogy feliratos verzió, de persze a szinkronizáltat készültek leadni. A megtévesztést az utolsó pillanatban, a teremszám alapján sikerült észrevenni, így egy újabb jegycserével végül elkerültük Oszkárt, ami nem baj, mert Arnold is minden bizonnyal el fogja.
(Elérkezett az ideje, hogy beszúrjuk a szakmában eszpee-alert néven ismert bekezdést: aki még nem látta a filmet, innentől csak saját felelősségére olvasson!)
Nem tudom, megfigyeltétek-e, de a filmkritikák legtöbbjéből hiányzik az intro méltatása. Kár, mert szerintem a címkiírás és kezdőanimáció külön műfaj. Némelyik stúdió animlogójáról eleve ódákat lehet zengeni, ott van példának okáért a Dreamworks holdról pecázó kisfiúja. Vannak azután a nagy ötletek, mint amikor a Matrixban zöldre festették a Warner logót. Ha pedig a film kezdőképeit is idesoroljuk, akkor azonnal emlékezetünkbe ugrik a legelső Csillagok háborúja perspektivikus szövegkiírása az űrhajó hasával, no meg a tollpehely a Forrest Gumpból. Mindezt pedig azért írom le, mert a T3, részben saját elődeivel is ellentétben, semmit nem tud felmutatni e téren.
Most pedig keltsük komoly elemzés látszatát azzal, hogy végigmegyünk a főbb szereplőkön.
Kristanna Loken minden bizonnyal a legelső, aki a végigmenés kapcsán a nézők nagy részének először eszébe jut. A dán reménység tulajdonképpen szép nő, a steril észak-európai modellfajtából. A T3-at megelőzően színészi képességeit főként fürdőruhákról és fehérneműről szóló, rövidebb filmalkotásokban csillogtatta. Az alapos megfigyelő számára egyértelmű, hogy a rendezőség még a hölgy visszafogott erotikus vonzerejét is túlzottnak találta, legalábbis az amerikai piac tekintetében. Ennél fogva a hazai fogyasztásra összevágott előzetesben alig tűnt fel, míg a vén kontinensen egész vásznat betöltő, korrekt hátsóaktban gyönyörködhettünk. Nekem különösen tetszik a hölgy neve: még soha nem hallottam olyat, hogy valakit Kristannának hívjanak.
Edward Furlong, aki az előző részben a vagány kisconnort játszotta, és akinek a neve körülbelül 201 métert jelent, nagyjából ennyivel lemaradt saját idősebbkori önmagáról, állítólag magaviseleti és életviteli problémák miatt. Ez a filmbéli karakter ismeretében álszent indoknak tűnik, hiszen a mostani John Connor már ránézésre hajlékony, továbbá lop, csal, hazudik és betör. A rézandrások szerint Nick Stahl feszülten forgolódik a szerepben, én ehhez nem értek, meg nem is érdekel, nem érte gyűltünk sötét terembe. Ugyanez vonatkozik Claire Danesre, aki mindegyik általam látott filmjében (2) úgy tűnt, mintha a stábból ugrott volna be helyettesíteni, de lehet, hogy ez a természetesség.
Schwarzenegger hibátlan alakítása viszont nem képezheti vita tárgyát. Menjünk is tovább.
De most komolyan. Akad-é bárki ezen a födgolyón, aki a mi kedvenc Terminátorunkon Sir Laurence Olivier színészi nagyságát kérné számon? Költői kérdés. Mindenki, aki beült a T3-ra, pontosan tudta, mire számíthat. És azt hiánytalanul meg is kapta. Arnold mellizmai évtizedekkel a dicső barbaro korszak után sem lankadnak; a látványtechnikusok ki-tudja-milyen számítógépes csodáikkal azokat is, meg a híres, háromarcos gesztustárat is gondosan leporolták, kifényezték. Bruce Willis irigyen morog a bajsza alatt.
A film cselekményvezetéséről és egyéb művészeti bonyodalmairól nyugodtan feledkezzünk meg, kétlem, hogy egy T-film kritikájában helye lenne ilyesminek. Feledjük a jelen politikai összefüggéseit is, amelyek a Guardian újságíróját arra a - sesblogban is belinkelt - nemes hasonlatra ragadtatták, amely szerint nem először fordulna elő, hogy egy kellemetlen osztrák kishivatalnok fia akaraterejének köszönhetően magas pozícióba emelkedik. Ez színtiszta rosszindulatra vall.
Ragadjuk meg ehelyett azt a tényezőt, ami annyira jól eltalált a T3-ban, hogy nemcsak a sorozat méltó tagjává avatja azt, de egyúttal példaként állítja a kevéssé eltalált folytatások elé, amilyen például - ezt több hónap távlatából nekem is egyre inkább be kell látnom - a Matrix 2.
Ezzel az átvezetéssel a végén még eleget tudok tenni dmiki blogolvasónk összehasonlító elemzés iránti követelésének is!
Ez a tényező az önparódia. Véleményem szerint a T3 nagyszerű munkát végez e téren. Ez nem kis részben azért lehetséges, mert Arnold egyszerűen humoros faszi. (Ez az egyik pont, ahol vitatkozom Tóta nagymesterrel.) Aki látta a Kindergarten Cop, Twins, Junior, Sixth Day vagy True Lies című dolgozatait, vagy akár az előző T-filmeket, annak ez magától értetődő állítás. A T3-ban már az első tíz percben többször előfordult, hogy az egész mozi nevetett. Nem a filmen, hanem egy poénon. A filmkészítők ügyessége abban rejlik, hogy például a szemüveges jelenettől Arnold fikarcnyit sem veszít kőkemény terminátori hiteléből.
Próbáljátok ugyanezt elképzelni Keanu Reevesszel. Utólag abban látom a Matrix2 egyik nagy problémáját, hogy a fene nagy melankólia közepette nem sikerült parodizálni önmagukat. Pedig minden folytatásnak ezt kell tennie. A százügynökös verekedés paródia ugyan, de véresen komolyan adják elő, amitől inkább hiteltelen, mint mulatságos; kivéve az egy szem, vagyis száz szem, Smith ügynököt. Arnoldék viszont jól eltalálják nemcsak a humorokat, hanem a belső visszautalások mennyiségét és elhelyezését is.
(eszpee-alert off)
Ítélet: többször is meg kell nézni. I'll be back.
(#)
, 2006. november 21. kedd, 19:11Na azért aki a Burly Brawlban nem látta meg az öniróniát, az talán rossz irányba nézett abban a pár percben :-)
Nekem máig a kedvenc tömegverekedős jelenetem, pont az önirónia miatt - látszik, hogy az alkotók jól kiélték fantáziájukat :-))
Ja, és pont az benne az önironikus, hogy komolyan adják elő :-)))
A T3-ban pedig az első két rész zsenialitása után csak a szokásos tucatjelleget véltem felfedezni...
(#)
, 2007. július 21. szombat, 08:07Ugyan nem láttam az első kettő Terminátort, de a 3 körül akkora felhajtás volt, hogy megnéztem.
Nemtom mihez viszonyítani!
Az akciójelenettekkel nem volt gond, a történet se volt rossz, de nekem valami hiányzott. Nem találtam benne azt a plusszt, amitől kiemelkedett volna a többi közül.
Mondjuk a Mátrix 2-t simán kicsinálja! Bakik a T3-ban is becsúsztak, de nem annyi, mint az előbb említett szarságban.
Szóval a T3 7/10, és megnézem az elődöket is.
, 2007. július 21. szombat, 10:57 (#)
Bob, az első mondatod megmagyarázza a többit. :)
Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy ha a kellemes önparódiává lelazított - de épp ezért tök jó fej - T3-ra hetest adtál, akkor mit fogsz majd mondani az első két részről.
(#)
, 2007. július 22. vasárnap, 01:34Jaja, feltétlen ajánlom őket én is.
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork